Földalatti rémálom: munkások százai rekedtek alagutakban Nepálban

Priya Kharel abban reménykedik, hogy testvére még életben van egy alagútban.

Bármennyire is félelmetesen hangzik ez, azt jelentené, hogy túlélhette az egyik leghalálosabb természeti katasztrófát, amely valaha Nepált sújtotta.

A tibeti határ közelében dolgozó vízenergia-projekt mérnökét, Milant szerda óta nem találják, miután a Himalája jeges víz, sár és törmelék áradatát zúdította a térségre.

Priya kétségbeesetten próbálta megtudni, hogy testvére túlélte-e a katasztrófát, ezért elutazott a súlyosan érintett Nuvakot körzetbe, kórházakat járt végig, és átnézte a halottak listáit.

Ezután azonban túlélők beszámolóit hallotta, amelyek reményre adtak okot.

„Azok, akik visszatértek a vízerőmű telephelyéről, azt mondták, hogy emberek vannak az alagútban" – mondta a BBC News Nepalinak.

„Így van remény arra, hogy ha a hadsereg gyorsan eléri őket, sikerülhet megmenteni őket."

Milanhoz hasonlóan a vízerőműben dolgozó munkások százainak holléte továbbra sem ismert, miután a Himalájában egy gleccser egy része összeomlott, és katasztrofális villámárvizeket indított el az alatta fekvő völgyekben.

Az esemény olyan erejű volt, hogy kezdetben földrengésként regisztrálták.

A víz, törmelék és sár hömpölygő áradata utakat, hidakat és iskolákat sodort el, falvakat temetett iszap alá, és egész családok életét követelte.

Hétfőn a kormány azt közölte, hogy több mint 900 ember halt meg, és 3925-en embert továbbra is keresnek.

A katasztrófa az ország gyorsan fejlődő hidroenergia-iparát is közvetlenül érintette.

Szombat óta a mentési erőfeszítések arra összpontosulnak, hogy kiszabadítsák a villámárvizekben megrongálódott vagy megsemmisült több mint egy tucat vízerőmű-projekt dolgozóit.

Dolgozók százai rekedtek a föld alatt, miközben a hömpölygő víz végigsöpört a létesítmények kiterjedt alagútrendszerén.

„Az alagút bejáratánál vagyunk. Felemeljük a kezünket" – mondta a Milanéval azonos projekten dolgozó egyik munkás Nepál „Hello Government" segélyvonalának, mielőtt őt és három kollégáját csütörtökön kimentették.

Shanti Mahat, a katasztrófavédelmi hatóság szóvivője elmondta, hogy vasárnapig mintegy 279 dolgozó vagy a saját erejéből kijutott, vagy kimentették.

Ám azok elérése, akik továbbra is bent rekedtek, sokkal nehezebb feladatnak bizonyul.

Bulldózerek és kotrógépek dolgoznak azon, hogy eltakarítsák a vastag sár- és törmelékrétegeket a zord, hegyvidéki terepen.

Miután megnyitják a megközelítési útvonalakat, a mentőcsapatoknak sziklaszakaszokat és vastag alagútfalakat kellhet átrobbantaniuk, hogy elérjék a túlélőket.

A Trishuli 3(A) projektnél a nepáli hadsereg egy kis nyílást fúrt az egyik alagútba, hogy levegőt pumpáljon be.

Helyi beszámolók szerint élelmiszert is lejuttattak annak a nagyjából 30 embernek, akikről úgy vélik, hogy bent rekedtek.

Priya bátyja, Milan is azon több száz dolgozó között lehet, akik a kormány szerint továbbra is egy alagútban rekedtek a részben elkészült Upper Trishuli-1 vízerőmű-projektnél.

Az alagút mintegy 10 kilométer hosszú.

Az odabent lévőknek nincs kapcsolatuk a külvilággal, és feltételezések szerint korlátozott mennyiségű élelmiszerhez és ivóvízhez férnek hozzá.

A projekt kapcsolattartó tisztje, Giri Adhikari szerint azonban továbbra is van ok az optimizmusra.

„Továbbra is jut hozzájuk oxigén" – mondta a BBC News Nepalinak.

„Úgy gondoljuk, hogy az odabent lévők még életben vannak."

Mohan Shakya, az Energiaügyi Minisztérium szóvivője szerint a helyszínen további 176 ember is eltűnt, akik nem az alagútban dolgoztak.

A projekten dolgozók közül sokan más országokból érkeztek, köztük Dél-Koreából, Indiából és Kínából.

Nepál az elmúlt években jelentősen felgyorsította a vízenergia-fejlesztéseket, kihasználva meredek domborzatát, gyors folyású folyóit és bőséges vízkészleteit a megújuló energia előállítására.

A hosszú távú cél nemcsak a hazai kereslet kielégítése, hanem az áram exportja is, elsősorban a szomszédos Indiába.

Az e törekvés mögött húzódó kockázatok azonban most minden korábbinál világosabban látszanak.

A hegyek alatt rekedt dolgozók számára minden egyes elmúló nappal csökkennek a túlélés esélyei.

A rögtönzött halottasházak túlterheltté váltak, és mivel több száz holttest vár azonosításra, a hatóságok megkezdték a súlyosan roncsolódott maradványok tömegsírokba temetését.

A rendőrség szerint DNS-mintákat gyűjtenek annak érdekében, hogy a családok a jövőben azonosíthassák szeretteiket.

A tisztviselők azt is megígérték, hogy minden temetést dokumentálnak, ahol lehetséges boncolást végeznek, és minden sírhelyet egyedi sorszámmal jelölnek meg.

Egy másik ember, aki hírekre vár, Anushila Bhandari.

Ő is abba a reménybe kapaszkodik, hogy férje, Aurus Bhandari még életben van.

A mérnök hét évet töltött az Upper Trishuli-1 projektnél annak ellenére, hogy családja aggódott a munka veszélyei miatt.

Anushila szerint szerette a munkáját, és gyakran mondta nekik:

„Minden munkának megvannak a maga kockázatai."

Szerdán reggel, amikor az árvíz lefelé hömpölygött a folyón, Aurus felhívta a feleségét, hogy figyelmeztesse: közeleg a katasztrófa.

„Vigyázz magadra" – mondta neki.

Azóta nem hallott felőle.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland