A csata, amely ma is tart: Magyarország 500 évvel Mohács után

Augusztus 29-én Magyarország a mohácsi csata 1526-os vereségének 500. évfordulójára emlékezik, amikor a magyar had katasztrofális vereséget szenvedett az Oszmán Birodalom seregeitől. A vereséget a mai napig megosztott vélemények övezik.

A mohácsi csata régóta különleges helyet foglal el Magyarország nemzeti történetében.

Az 1526-os elsöprő oszmán győzelmet hosszú generációkon át úgy ábrázolták, mint azt a pillanatot, amikor az ország elvesztette függetlenségét, jólétét és helyét Európa vezető hatalmai között.

Ám miközben Magyarország a csata 500. évfordulójára emlékezik, a vita már nem csupán a múltról szól.

Orbán Viktor kormányának idei bukása az évfordulót a nemzeti identitásról alkotott egymással versengő elképzelések küzdőterévé tette, és egy évszázadokkal ezelőtti vereség tükrén keresztül új politikai megosztottságokat hozott felszínre.

Vereség Magyarországnak, győzelem az Oszmán Birodalomnak

Maga a csata alig három órán át tartott.

1526. augusztus 29-én Nagy Szulejmán serege megsemmisítő vereséget mért egy magyarokból, lengyelekből, csehekből, horvátokból és német zsoldosokból álló keresztény hadseregre.

A nap végére mintegy 20 ezer katona halt meg. Közöttük volt Magyarország fiatal királya, II. Lajos is.

Ennek következtében Magyarország három részre szakadt, és soha nem nyerte vissza teljesen korábbi státuszát Európa egyik legerősebb királyságaként.

Az oszmán uralom alatt álló Magyarország kiindulópontként szolgált a Közép-Európa elleni további hadjáratokhoz.

Bécs a következő évtizedekben kétszer is oszmán ostrom alá került.

Ezen a hétvégén Magyarország az 500. évfordulót olyan megemlékezésekkel ünnepli, mint a csatatéren található tömegsírokból előkerült emberi maradványok megáldása és újratemetése.

Az évforduló azonban többről szól, mint a történelemről.

Orbán tervei az évfordulóra

A megemlékezéseket eredetileg Orbán Viktor Fidesz-kormánya tervezte egy jelentős nemzeti projektként.

A 2023-ban elindított Mohács 500 program a történelmi emlékezetet infrastruktúra-fejlesztésekkel és egy erős politikai üzenettel kapcsolta össze: Magyarország mint a keresztény Európa védelmezője a külső fenyegetésekkel szemben.

Orbán régóta ebben a szerepben ábrázolta önmagát.

A 2015-ös európai migrációs válság idején Magyarországot olyan erődként mutatta be, amely megvédi Európát a tömeges migrációtól, és gyakran vont párhuzamot az ország évszázadokon át tartó oszmánellenes küzdelmével.

Ebben a narratívában Mohács szimbólummá vált: a kormányzati szereplők szerint Magyarország azért szenvedett vereséget, mert Európa többi része nem sietett a segítségére.

Ugyanez a motívum gyakran megjelent a későbbi magyar kudarcok hivatalos értelmezéseiben is.

A Tisza győzelme és a mohácsi tervek megváltozása

Magyar Péter Tisza pártja elsöprő győzelmet aratott az áprilisi választáson, ami hirtelen megváltoztatta az évforduló hangulatát.

Az új kormány elvetette a projekthez kapcsolódó nacionalista elemek jelentős részét, és bírálta azt, amit az előző kormányzat közpénzekkel való visszaélésének nevez.

Az egyik legnagyobb vita a Mohácsnál, a Dunán átívelő, tervezett 813 millió eurós (kb. 295 milliárd forintos) II. Lajos híd körül alakult ki.

A miniszterek felfüggesztették az építkezést, arra hivatkozva, hogy a költségek jóval meghaladták az eredeti becsléseket, és hogy a projekt elsősorban politikailag befolyásos üzletembereknek kedvezett.

A támogatók szerint a híd létfontosságú infrastruktúra. A bírálók szerint a projekt a túlzások emlékműve, amely „sehová sem vezet".

Eddig az eseményhez kapcsolódó leglátványosabb elkészült beruházás egy többszintes parkolóház, amelyet Mohácson nyitottak meg nem sokkal az évforduló előtt.

A jelen politika csatái

A hagyományos értelmezések Magyarország bukását a Mátyás király uralkodása utáni belső megosztottságra vezetik vissza, mivel az általa létrehozott erős központosított állam utódai alatt meggyengült.

A felelősségről szóló viták azonban továbbra is rendkívül érzékeny témának számítanak.

A vita mára kiterjedt a Mohács - Világok harca című dokumentumfilmre is, amelyet a Rubicon Intézet készített, amely az előző kormány kommunikációs gépezetének egyik központi eleme volt.

A filmet az évfordulós év egyik kiemelt alkotásaként mutatták be.

Bírálói szerint politikailag motivált, rendkívül túlárazott, becslések szerint 870 ezer euróba (mintegy 315 millió forintba) került, és történelmileg szelektív.

Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem professzora és az évfordulós program tanácsadója szerint a film egy jól ismert nemzeti narratívát erősít: azt, hogy a magyarok az elmúlt ötszáz évben saját befolyásukon kívül álló erők áldozatai voltak.

Pap szerint ez elhomályosítja Mohács tanulságát.

Ötszáz év elteltével a csatának szerinte a döntésekről, hibákról és felelősségről való gondolkodásra kellene ösztönöznie.

Ehelyett a vita már nem a múltról, hanem a mai Magyarországról szól.

Isztambulból nézve nyugodtabb a helyzet.

„A mohácsi évforduló nem számít túl nagy hírnek Törökországban", mondta Özgür Kolçak török történész.

„Természetesen nagy győzelem volt Szulejmán szultán számára, de csak egy volt a sok közül."

Dr. Kolçak ugyanakkor hozzátette, hogy érthető, hogy Magyarország számára a csata más örökséget hordoz.

A Tisza párt választási győzelmét követően kinevezett társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, Tarr Zoltán szintén úgy véli, hogy a múltról való gondolkodás segít a továbblépésben.

Azt mondta, hogy a magyar társadalomnak „hatalmas erősségei" vannak, például az együttműködés képessége.

„Azt gondolom, hogy ez a megemlékezés olyan esemény lesz, amelynek tartós hatása lesz", jelentette ki egy BBC-interjúban.

„Különösen azért, mert lehetőséget ad arra, hogy valóban kilépjünk a szomorú és nehéz múltból, s továbblépjünk a reményteli jövőnk felé."

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland