Hazaviszik „Zöld Bakancsot", a Mount Everesten három évtizede meghalt hegymászót

Harminc éve egy „Green Boots", azaz Zöld Bakancs néven ismert holttest fekszik a hóban nem messze a Mount Everest csúcsától.

A név arra az indiai hegymászóra utal, aki egy kiugró szikla alatt halt meg, zöld hegymászóbakancsával még mindig a lábán; azóta komor útjelzőként szolgál a csúcs felé tartó túrázók számára.

Most India egy speciális, nagy magasságban végzett mentésekre szakosodott csapatot keres, hogy elszállítsa a maradványait.

A családjának a holttest hazahozatala várhatóan megerősíti, hogy valóban meghalt, és ez valamiféle lezárást hozhat számukra.

Azelőtt az este előtt, hogy 1996-ban csatlakozott volna India első expedíciójához, amely a Mount Everestet az északi, tibeti oldalról próbálta megmászni, Dorje Morup feleségével, Konchak Yangskittel ült otthonában Ladakhban, az India által igazgatott Kasmírban.

Ígéretet tett neki: hősként tér vissza, és büszkévé teszi az országát.

„Azt kérte tőlem, hogy vigyázzak a gyerekekre, és menjek ki a repülőtérre fogadni, amikor hazatér" – mondta Yangskit a BBC-nek távoli himalájai otthonában.

Azt mondta, abban a pillanatban különös balsejtelem fogta el, és azon tűnődött, vajon látja-e még valaha.

Az év május 10-én Morup annak a hat hegymászónak az egyike volt az indiai expedícióból, akik elérték az Everest csúcsát, amely Nepál és a kínai fennhatóság alatt álló Tibet határán fekszik.

A legtöbb hegymászó a nepáli (déli) oldalról indul, mivel az északi (tibeti) oldal meredekebb és kockázatosabb.

Az expedíció hat tagjából három visszafordult a hóvihar miatt, de Morup és az Indo-Tibetan Border Police (ITBP) két másik tagja, Tsewang Smanla és Tsewang Paljor továbbhaladtak a csúcs felé.

Visszafelé hóviharba kerültek és meghaltak.

Míg a végzetes indiai küldetés két tagjának holttestét soha nem találták meg, a harmadik, a „Zöld Bakancsként" ismert hegymászó teste három évtizede fagyottan, arccal lefelé fekszik a hóban.

Több mint 300 halálesetet jegyeztek fel az Everest térségében azóta, hogy egy évszázaddal ezelőtt megkezdődött ott a hegymászás dokumentálása, és ezek közül sok holttest máig a hegyen maradt.

Néhány évvel ezelőtt az ITBP elkezdte vizsgálni a holttest hazaszállításának lehetőségét.

Éveken át azt feltételezték, hogy a „Zöld Bakancs" Tsewang Paljor.

2024-ben azonban a tisztviselők megváltoztatták álláspontjukat.

Az 1996-os expedíció túlélő tagjainak vallomásai és a hegymászókkal létesített utolsó rádiókapcsolat helyszíne újragondolásra késztette őket. A tisztviselők most abból indulnak ki, hogy a maradványok Moruphoz tartoznak.

„A ruházata és a felszerelése segített az azonosításban" – mondta a BBC News Hindinek egy ITBP-tisztviselő, aki névtelenséget kért, mert nem jogosult a médiának nyilatkozni.

A tisztviselő szerint a logisztikai nehézségek akadályozták a mentőakció korábbi megindítását.

„Soha nem feledkeztünk meg róla. Csak idő kérdése volt" – mondta.

„Amint a holttest a birtokunkban lesz, és minden formalitás lezárul, értesítjük a családot."

„A szívem nem volt hajlandó elhinni, hogy meghalt"

Morup, aki Ladakh Skurbuchan falujából származott, több mint 1000 kilométerre nyugatra az Everesttől, az ITBP kötelékében szolgált lance naik, vagyis tizedesi rangban.

1948-ban földműves családba született, 1969-ben csatlakozott az ITBP-hez, hogy kitörjön a szegénységből, majd 1971-ben feleségül vette Yangskitet.

Morupot többnyire határ menti területeken szolgálatra vezényelték, ezért Yangskit egyedül nevelte fiaikat.

A ma körülbelül 75 éves Yangskit, aki cukorbeteg és részlegesen hallássérült, már a saját esküvője napjára is nehezen emlékszik.

A tragédiát követő napok azonban mélyen bevésődtek emlékezetébe.

„Eleinte senki nem mondott semmit a családban" – emlékezett vissza.

Egy ITBP-küldöttség később közölte a családdal, hogy Morup nagy valószínűséggel meghalt.

„Amikor megkérdeztem a tisztviselőket, mi történt a holttestével, azt mondták, lehetetlen hazahozni" – mondta Morup testvére, Tashi Sonam, nyugalmazott indiai katona.

Később Morup rokonai úgy döntöttek, hogy a holttest nélkül tartják meg a temetési szertartást.

Yangskit, aki soha nem járt iskolába, keveset tudott a férje expedíciójával járó kockázatokról.

„Csak annyit tudtam, hogy vihar volt a hegyen. Annak ellenére, hogy otthon elvégeztük a hamvasztási imákat, a szívem nem volt hajlandó elhinni, hogy meghalt" – magyarázta meghatottan, miközben könnyek gördülnek végig az arcán.

„Nem láttam a holttestét, ezért nehéz volt elhinnem".

Mennyire lesz nehéz a holttest kiemelése?

A Mount Everest a világ legmagasabb csúcsa, 8849 méter magas, a holttest pedig 8500 méteres magasságban fekszik.

Az ITBP azt tervezi, hogy szeptemberig kiemeli a holttestet.

Serpa források a BBC News Nepalinak azt mondták, hogy az őszi mászószezonban (szeptemberben) a holttest kiemeléséhez kötelek rögzítésére és egyéb támogató infrastruktúra kialakítására lenne szükség, ami még nehezebbé tenné a feladatot.

A hegymászók általában a március és május közötti tavaszi mászószezont részesítik előnyben.

A holttestek lehozatala a „halálzónából", ahol a hőmérséklet akár mínusz 40 Celsius-fokra is csökkenhet, és az oxigénszint a tengerszinti érték körülbelül egyharmada, kockázatos és költséges vállalkozás, amely a legtöbb család számára megfizethetetlen.

Szakértők szerint egy holttest lehozatala 40 000 és 80 000 dollár közötti összegbe kerül.

A feladat emellett rendkívül nehéz, mivel a holttestet fizikailag kell levinni, ami hat-tíz vagy akár még több serpa közreműködését igényli.

Tshiring Jangbu Sherpa, ismert nepáli hegymászó és expedíciós vezető szerint egy olyan holttest kiemelése, amely 30 éve fagyottan fekszik a hegyoldalon, komoly kihívást jelent.

„Az időjárási és hóviszonyok döntő fontosságúak lesznek. Az északi oldalon kevesebb a hasadék, de kockázatosabb. Ha a nepáli oldalon történik valami rossz, helikopterrel gyorsan ki lehet menekíteni az embereket. A kínai oldalról azonban nincs ilyen rendszer" – mondta a BBC News Hindinek.

Igazságügyi szakértők szerint a holttest fizikai állapotát is figyelembe kell venni a mentés megtervezésekor.

Morup családja továbbra is óvatosan viszonyul ahhoz, mit jelentene nekik a holttest hazahozatala.

DNS-egyeztetést, amely megerősítené a holttest személyazonosságát, még soha nem végeztek.

„Az ITBP néhány évvel ezelőtt vérmintát vett tőlünk. De a közösségi médiában zajló találgatásokon kívül senki sem mondott nekünk semmit" – mondta a BBC News Hindinek Morup egyik fia, Dorjai.

Otthonában ma Moruptól csupán érmei és trófeái maradtak, néhány régi fénykép hegyi kalandjairól, egy pohár, amelyet a Kasmír-völgyben vásárolt, és ami a legfontosabb, a kínai kormány tanúsítványa, amely szerint 1996. május 10-én 17:30-kor Morup elérte az Everest csúcsát.

Mivel az Everest csúcsát a tibeti oldalról érte el, a kínai kormány ezzel a tanúsítvánnyal ismerte el teljesítményét.

„Hol voltál az évek alatt?"

Minden év május 10-én, Morup családja különleges buddhista imákkal emlékezik rá.

Punchok Dorjai a BBC-nek azt mondta, ha a kiemelési művelet sikerrel jár, a család temetést rendez számára Lehben, Ladakh fővárosának Mártírok Parkja közelében.

„Az apám az országért adta az életét, és mártírként kell rá emlékezni" – mondta Dorjai, hozzátéve, hogy ugyanilyen elismerés illeti meg az ugyanakkor elhunyt kollégáit is.

A család otthonában egy olyan tárgyat is megőrizne, amely Morup örökségét jelképezi, az Everest-csúcsmászást igazoló tanúsítvány mellett.

„Azt tervezzük, hogy megtartjuk a zöld bakancsot."

Yangskit, Sonam és a család többi tagja reméli, hogy a mentőakció sikeres lesz, és Morup holttestét végre hazahozzák.

Arra is kíváncsiak, hogy három évtizednyi hegyen töltött idő után felismerhető lesz-e még a holttest.

„Amikor hazajön, ezt fogom kérdezni tőle: 'Hol voltál az évek alatt?'" – jelentette ki Yangskit.

Közreműködött: Pradeep Bashyal, BBC News Nepali.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland