Egy eltévedt cápa belopta magát Korea szívébe – vajon végre visszatér a tengerre?

Kim Hjon Vu tengerbiológus szeptember közepén kapta a hívást, hogy egy nagy termetű cápát észleltek egy csatornában Puszanban, a Dél-Korea délkeleti csücskében fekvő, forgalmas kikötővárosban.

Kim éppen egy olyan üzleti útról tartott hazafelé, amelyen a halászhajók munkáját segítve makrélarajokat követett nyomon. Bár az ország egyik vezető cápaszakértője, soha nem gondolta volna, hogy a parti őrség egyszer arra kéri majd, hogy mentsen meg egy cápát.

Dél-Koreában nem szokatlanok a cápák, de egy ekkora példány egy sekély, betonfalú csatornában, közvetlenül a világ hetedik legforgalmasabb kikötője mellett eddig példa nélküli volt.

Mivel a vízparton már izgatott tömeg kezdett gyülekezni, a Nemzeti Halászati Tudományos Intézetből érkező csapatnak gyorsan kellett cselekednie.

Az első feladat a faj azonosítása volt.

Egyes cápák veszélyesebbek másoknál. Az 1975-ös, A cápa című sikerfilm sztárja, a fehér cápa köztudottan támadott és ölt már meg embereket.

A puszani példányról kiderült, hogy egy nőstény sötétcápa volt. Ezt a fajt mindössze két halálos támadással hoztak összefüggésbe. Kimet ennek ellenére aggasztotta, hogy valaki a tömegből a csatornába ugrik vagy beleesik.

A parti őrség egyik kisebb hajója először egy elektromos elrettentő eszközzel próbálkozott, amely gyenge áramot bocsát ki, amit a cápák elkerülnek.

Ilyen eszközöket általában a népszerű strandok közelében észlelt cápáknál használnak. Öt óra elteltével azonban a hatóságok arra jutottak, hogy ez a cápa túl nagy és túl gyors az eszköz hatékony alkalmazásához.

Kim ezután stratégiát váltott, és inkább arra várt, hogy a cápa magától kijusson. Ez azonban nem történt meg.

Miközben a hatóságok megoldásokat kerestek arra, hogyan terelhetnék ki a csatornából, a cápa internetes szenzációvá vált.

Alig néhány órával a megjelenése után a városi önkormányzat rendkívüli szöveges figyelmeztetést küldött minden helybelinek, arra kérve a gyalogosokat és a környék lakóit, hogy „saját biztonságuk érdekében legyenek körültekintők".

A csatorna menti parkot korábban ritkán látogatták, az üzenet hatására azonban hamar megtelt olyan emberekkel, akik látni akarták a cápát.

A rajongók a Bukangi nevet adták neki a közeli kikötő koreai neve, a „buk hang" alapján. Napokon belül egy vállalkozás védjegyként bejegyeztette a nevet, és megjelentek az interneten a Bukangi-kitűzők, plüssfigurák és pólók.

A városi hatóságok csatlakoztak, élőben közvetítették a cápát, és hivatalos kabalaállatukká tették.

Egy transzparenst függesztettek fel a csatorna bejáratánál, amelyen arra kérték a lakosságot, hogy írják alá a „Bukangi nevében" indított petíciót, amelyben követelik a kormány támogatását egy új, 30 ezer férőhelyes baseballstadion építéséhez a csatorna mellett.

A cápalesés a helyiek és a látogatók közös feladatává vált. A kimondatlan szabály az volt, hogy a gyerekek kapták az első sort, és aki meglátta Bukangit, annak meg kellett mutatnia az újonnan érkezőknek.

Néhány önjelölt védelmező még éjszaka is járőrözött a csatorna körül, hogy megbizonyosodjon arról, senki sem világít fáklyákkal vagy lézerekkel Bukangira.

Végül több mint 1,6 millió látogató kereste fel a csatornát.

A helyi polgármester szerint a cápa „olyan nyilvánosságot hozott a kikötőnek, amelyet még milliárd dollárokért sem lehetne megvásárolni".

„Manapság nagyon ritka, hogy az emberek összefogjanak" – mondta Kim Dzsu Un, aki két unokahúgával érkezett megnézni a cápát. „Úgy érzem, Bukangi összehozott minket, mindannyian neki szurkoltunk... Nagyon szórakoztató volt."

A tisztviselők azonban nem hagyhatták Bukangit a csatornában.

Szeptember végére napok óta nem látták táplálkozni, és véres horzsolásokat is észleltek az orrán, amelyeket a betonfalaknak való ütközések okoztak.

Cshö Jun neves tengerbiológus-professzor a helyi médiának azt mondta, hogy a szakértőket különösen aggasztotta a cápa szemének környékén keletkezett „kritikus" sérülés.

Szeptember végén Kim csapata újabb mentési kísérletet indított. A tengerbiológus egy 2004-es massachusettsi esetre támaszkodott, amikor vízsugarakkal tereltek el egy fehér cápát egy sekély tóból.

Amikor azonban ezt Bukangin is kipróbálták, a cápa újra és újra visszafordult.

Október 2-án úgy döntöttek, hogy egy, a csatorna teljes szélességét lefedő hálót telepítenek, hogy megakadályozzák a visszatérését. Bukangi azonban megkerülte a hálót, és néhány órán belül visszaúszott.

Ekkor Kim arra kezdett gyanakodni, hogy a cápának problémája lehet az orrában található elektromágneses érzékelőkkel, amelyeket a tájékozódáshoz használ. Az is lehet, hogy összezavarták a kikötőben közlekedő hajók által keltett hangos zajok.

Az óceánügyi minisztérium szerint az, hogy Bukangi egyáltalán a csatornába került, a tengerek felmelegedésének jele lehet.

Úgy vélik, hogy a bőséges halállományt követhette a melegebb vizek felé. Az év első felében mintegy 50 nagy cápát észleltek Dél-Korea keleti partvidékén, ami négyszerese a tavalyi számnak.

Minden sikertelen kísérlet után Bukangi újonnan szerzett rajongóinak egy része egyre hangosabban követelte, hogy hagyják békén.

Csütörtökön többük táblákkal érkezett, és azt kiabálták: „Hagyjátok békén Bukangit!", illetve „Távolítsák el a hálót!".

Amikor egy biztonsági őr felszólította őket, hogy hagyják abba, az egyik férfi így kiáltott: „Szeretlek, Bukangi!"

„Valósággal megszállottja vagyok" – mondta a negyvenes éveiben járó Dzsong Jo Von. A cápát a „remény és öröm forrásának" nevezte, és kijelentette: „Nem gondolom, hogy ilyen könyörtelenül ki kellene lakoltatni."

Mások úgy gondolták, itt az ideje, hogy hazatérjen.

„Órákig bámultam, annyira beleszerettem” – mondta egy nő, miután harmadszorra is megpillantotta a cápát. „Remélem, Bukangi marad, de jobban szeretném, ha hosszú és egészséges életet élne.”

Az emberek viccelődtek, hogy a városnak „hivatalos igazolványt kellene készítenie Bukangi számára, és nyugdíjat kellene adnia neki” – mondta Sin Szung Min.

„Annyi mókát hozott magával. De mennie kellene, és élnie a normális cápaéletét.”

Kim szerint Bukangi komoly veszélynek lenne kitéve, ha a csatornában maradna, mivel ősszel csökken a víz hőmérséklete. Ez általában arra készteti a cápákat, hogy délebbre, melegebb vizekbe vándoroljanak.

„Ez a csatorna nagyon messze áll attól, hogy élőhelynek nevezhessük" – tette hozzá. „Egy vadon élő állat nem maradhat egy kizárólag emberek számára kialakított térben."

Végül, ahogy egyre nagyobb figyelem irányult az ügyre, az óceánügyi minisztérium átvette a mentőakció irányítását a halászati intézettől. Körülbelül 40 embert mozgósítottak, köztük a puszani akvárium búvárait. Egy állatorvos készenlétben állt, valamint egy mentőautó is arra az esetre, ha Bukangi megtámadná a búvárokat.

Szerdán a búvárok két réteg hálót telepítettek, és Bukangit sikeresen kiterelték a szűk csatornából a nyílt vízre. Az éjszaka folyamán azonban visszaúszott a csatornába, átjutva a külső háló alatt.

Így a két hálóréteg között rekedt.

Csütörtökön aztán a mentőcsapat eltávolította a külső hálót, és Bukangit egyre távolabb látták úszni a nyílt tenger felé.

Bár időnként még visszafordult, a mentőakció véget ért.

Az elmúlt napokban nem érkezett jelentés Bukangiról, amit a szakértők kedvező jelnek tartanak.

Cshö professzor szerint elképzelhető, hogy a cápa éppen alkalmazkodik a tágasabb és mélyebb vizekhez.

Hozzátette, hogy valószínűleg nem jutott messzire, és a következő héten újra felbukkanhat.

Ugyanakkor aggódik az esetleges sérülései miatt is. A helyi médiának azt mondta, hogy a csatornában rekedve a cápa „folyamatosan a falakhoz dörzsölődött, és az orráról, sőt még a mellúszóiról is ledörzsölődött a bőr".

Egyelőre egész Dél-Korea visszafojtott lélegzettel várja, hogy Bukangi megtalálja-e az utat valódi otthonába, a nyílt tengerbe.

Közreműködött: Leehyun Choi Szöulból

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Kárász Palkó