Megfigyelés és „állandó paranoia": így élnek a nyugati diplomaták a háborús Moszkvában

Megfigyelésekről és „állandó paranoiáról" számolnak be a nyugati diplomaták Moszkvából. De mi történt? Miért változott meg Oroszország kapcsolata és hozzáállása a nagykövetségeken dolgozókkal? A BBC most olyan emberekkel beszélt, akik személyesen tapasztalták meg, mit jelent az „orosz vendégszeretet".

„Valószínűleg az oroszországi nagyköveti megbízatás volt pályafutásom legnehezebb feladata", mondta a BBC-nek Lynne Tracy, aki 2023 és 2025 között képviselte az Egyesült Államokat Moszkvában.

Az amerikai, brit és európai diplomaták egykor kulcsszerepet játszottak Oroszországban, még a hidegháború legfeszültebb pillanataiban is segítve a feszültségek enyhítését.

Most azonban Vlagyimir Putyin kormánya „barátságtalannak" minősíti őket, a nyugati nagykövetek folyamatos megfigyelés alatt állnak, elszigeteltek, és egyre inkább elszakadnak attól az országtól, amelyet eredetileg megérteni küldték őket, miközben az ukrajnai háború az ötödik évébe lépett.

A BBC öt olyan diplomatával beszélt, akik Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójának kezdete óta szolgáltak az országban.

Szerintük a jelenlegi nyomás mértéke a hidegháborús időszakhoz hasonlítható, amikor a nyugati nagykövetségeket fizikai megfigyeléssel, ajándékokba rejtett lehallgatókészülékekkel és „kémporral" (amely egy szinte láthatatlan vegyi anyag volt tisztviselők követésére) figyelték meg.

A háború 2022-es kezdete után több száz orosz diplomatát utasítottak ki európai országokból és az Egyesült Államokból.

Moszkva hasonló lépésekkel válaszolt, több száz nyugati diplomatát nyilvánított persona non gratának, így sok nagykövetség súlyos létszámhiánnyal küzd.

Tracy 30 éves diplomáciai pályája során olyan országokban is dolgozott, mint Pakisztán, ahol 2008-ban egy fegyveres támadást is túlélt. Azt mondta azonban, hogy még az állandó fizikai fenyegetettség ellenére is könnyebb volt a pesavari szolgálat, mint az oroszországi.

„Ott még úgy éreztem, hogy vannak dolgok, amelyeket tudok irányítani. A moszkvai munkát az tette nehezebbé, hogy rendkívül nagy volt a bizonytalanság."

Emlékei szerint ennek a bizonytalanságnak a legfőbb forrása az orosz elhárítás folyamatos nyomásgyakorlása volt.

A nyugaton szolgáló orosz diplomaták szintén panaszkodnak az ilyen bánásmód miatt. A BBC-nek nyilatkozó diplomaták szerint azonban Moszkva hírszerző szolgálatainak hatóköre és módszerei lényegesen kiterjedtebbek.

„Számítson lehallgatókészülékekre, számítson kamerákra a háza minden egyes helyiségében", idézte fel egy volt európai diplomata azt a figyelmeztetést, amelyet moszkvai kiküldetése előtt kapott.

Egy másik korábbi nagykövet szerint kénytelenek voltak elbocsátani két orosz alkalmazottat, miután Moszkva belbiztonsági szolgálata, az FSZB megpróbálta beszervezni őket, és azt követelte, jelentsenek mindenről, ami a diplomáciai képviseleten történik.

Az érintettek azonban inkább a nagykövetséget tájékoztatták, amely elengedte őket, mert „ellenkező esetben valamilyen büntetőeljárással nézhettek volna szembe".

Eközben azokat az oroszokat is megfélemlítik, akik normális esetben kapcsolatokat építenének a diplomáciai személyzettel, például az akadémiai vagy kulturális szférában dolgozókat, hogy kerüljék a nyugati tisztviselőkkel való érintkezést.

Egy volt nagykövet szerint vendégeiket egyszer FSZB-ügynökök követték egészen a nagykövetség bejáratáig.

A brit nagykövet moszkvai rezidenciájára, a király születésnapi ünnepségére meghívott vendégek még idén júniusban is arról számoltak be, hogy Kreml-párti aktivisták és az állami média munkatársai zaklatták őket, majd a rendőrség is kikérdezte őket.

Az egyik vendég szerint azóta több nyugati nagykövetségen rendezett esemény meghívását is visszautasította félelmében.

Nem mindenki képes megbirkózni ezzel a nyomással.

Egy volt nagykövet szerint az „állandó paranoia" miatt több tisztviselő is felmondott.

Hozzátette: még Oroszország elhagyása után is hónapokig pillantgatott hátra a válla fölött.

„A tábornokok háborúban bizonyítják, mire képesek. Ugyanez igaz a diplomatákra is"

Az ukrajnai invázió közvetlen következményeként Európa-szerte vita indult arról, vissza kell-e hívni a nagyköveteket, vagy teljesen meg kell-e szakítani a munkát Oroszországban, mondta Pierre Lévy volt francia nagykövet.

Emlékei szerint azonnal felhívta Párizst, hogy elmondja: hiba lenne visszahívni a diplomatákat, mert minél rosszabbá válnak a kapcsolatok, annál fontosabbá válik a jelenlétük.

Egy másik volt európai nagykövet szerint az invázió gyorsan átalakította a munkájukat.

A kétoldalú kapcsolatokkal, kereskedelemmel és közös projektekkel összefüggő hagyományos együttműködés lehetetlenné vált.

Azok számára pedig, akik Oroszországban maradtak, a háború számos új prioritást hozott a saját állampolgáraik és vállalataik támogatásán túl.

Egyrészt azok az országok, amelyeket Moszkva barátságtalannak tekint, továbbra is fenn akartak tartani legalább valamilyen kommunikációs csatornát az orosz tisztviselőkkel, hogy pontos képet kapjanak az országban zajló eseményekről.

Emellett azonban meg kellett védeniük saját személyzetüket, és működőképesen kellett tartaniuk nagykövetségeiket.

Miután Oroszország 2021-ben megtiltotta külföldi állampolgárok alkalmazását, az amerikai nagykövetség műszaki részlege jelentős létszámhiánnyal nézett szembe.

Még egy kisebb vízvezeték-probléma, például egy szivárgó cső is komoly problémává válhatott, jelentős időt elvonva a diplomáciai dolgozóktól.

Egy diplomata felidézte, hogy egyszer a létszámhiányról beszélt egy orosz tisztviselővel, aki azt tanácsolta neki, ne bosszankodjon túlságosan.

„Azt mondta: »Legalább még mindig van szakácsuk.«"

Az Ukrajna támogatása érdekében bevezetett nyugati pénzügyi szankciók más jellegű mindennapi nehézségeket okoztak.

Miután az orosz bankokat kizárták a SWIFT fizetési rendszerből, a Mastercard és a Visa pedig felfüggesztette oroszországi működését, sok nagykövetség az alapvető működési költségek fedezésével küzdött.

Egy volt nagykövet felidézte, hogy egyszerűen elfogyott a készpénzük, és nem tudták kifizetni a munkatársakat; végül egy másik diplomata, aki kiutasítása után éppen eladta autóját, egy bőröndnyi rubelt vitt a nagykövetségre.

„Teljes őrült volt" – nevetett a diplomata. „De muszáj volt néha nevetni az egészen."

Az orosz tisztviselők alig titkolják véleményüket a nyugati diplomatákról: nyíltan kémkedéssel vádolták meg a „barátságtalan országokból" érkező diplomatákat.

Moszkva különösen bírálta azokat, akik érdeklődést mutattak a Kremllel szembeni tiltakozások iránt, és Alekszej Venediktov orosz újságíró szerint gyakorlatilag megtiltotta a legtöbb orosz tisztviselőnek, hogy nyugati nagykövetségekkel kapcsolatba lépjen.

Venediktov szerint ez csak tovább rontotta a Nyugattal való kapcsolatokat.

Felidézte, hogy egyszer ezt mondta orosz tisztviselőknek: „Éppen a saját tetteik miatt értik félre önöket, mert a nagykövetek nem tudják ellátni a munkájukat."

Ma Moszkvának alig vagy egyáltalán nincs kapcsolata számos nyugati kormánnyal – mondta egy volt európai nagykövet.

„Nincsenek telefonhívások, nincsenek miniszteri szintű találkozók."

Szerinte emiatt a diplomaták szerepe még fontosabbá vált, hiszen rájuk hárul kormányaik álláspontjának közvetítése Moszkva felé.

„A tábornokok háborúban bizonyítják, mire képesek. Ugyanez igaz a diplomatákra is. Amikor igazán nehézzé válnak a dolgok, minden egyes tettnek jelentősége van."

Lynne Tracy 2025-ben úgy hagyta el Moszkvát, hogy úgy érezte, teljesítette elsődleges küldetését: az amerikai nagykövetség kitartott.

Arra is büszke, hogy ő és csapata fenntartotta a kapcsolatot az amerikaiak és az átlagos orosz állampolgárok között.

„Mert egyszer eljön az idő, amikor a kormányok közötti kapcsolatok javulhatnak, és ezek az emberek közötti kötelékek segítenek majd felgyorsítani ezt a javulást."

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland